A világ leghosszabb egynapos evezős versenyeként is emlegetik. A versenyzőknek 165 km-t kell
megtenni a budapesti Lágymányosi-öbölből, a Kopaszi gát kijáratától egészen Baja városáig a Duna
folyón haladva, majd a Sugovicán keresztül a Bajai Spartacus Sport Clubig.
Az idei évben a Duna folyó sekély vízállása és a rendkívüli hőség miatt a szervező bizottság úgy
döntött, hogy a verseny csak Kalocsáig kerül megrendezésre, mely 120 km-es távot jelent.
Én egy 6 fős hajóval vettem részt a versenyen kenu kategóriában. Az egység tagjai: Szabó Attila,
Varga István, Mikesi Angéla, Ifj. Csimma Roland, Csimma Roland és jómagam Kovács Péter. A
versenyt 5 fővel teljesítettük, mert ifj. Csimma Roland reggel betegség és kimerültség miatt nem
tudta vállalni a harcot.
A beharangozott vízállással kapcsolatos információk ellenére a körülményekhez képest a víz jól folyt.
Néhol a Duna aljzatát is jól kivehető módon lehetett látni. Egyes csapattársaim még a fenéken
közlekedő rákokat is látni vélték. Én a kormányzásra koncentráltam, mert nem volt egyszerű ezt a
nagy hajót irányítani, de úgy érzem sikerült és elégedett vagyok. Az egyik rivális hajóegységet sikerült
is megelőznünk a rövidítésünknek köszönhetően.
11:51:47 órai időnkkel a kenu kategóriában nagyon szoros küzdelemben 3. helyet értünk el. A
második helyezettől 49 másodperccel az első helyezettől 6 perccel kaptunk ki. Ezen a távon ezek
minimális különbségnek számítanak, amivel magunkat is megleptük. Ha több lett volna a magunkba
vetett hitünk akkor a dobogó legfelsőbb fokára is felállhattunk volna. De mint tudjuk az életben nincs
ha. Idén ez sikerült és elégedettek vagyunk. Másnap egy jót buliztunk és jól megérdemelt pihenőt
tartottunk.